2014-07-22, 11 túranap
A kempingben lévő kantinban, többnyire csak szeszes italok, és gyári hulladékkaják voltak kaphatóak. Nem a mi szánk íze szerint készült, de őszintén, már a lelkünket eladtuk volna 1-2 friss sütiért, amit pár pehely könnyű csokis croissant testesített meg. Az Estos-völgyben indultunk, ahol tegnap pihentem. A patak fölött egy korábbi lavinából maradt, félig összedőlt hóhíd olvadozik, még romjaiban is látványos, fölötte kis mesterséges tóval. A völgy zöld legelője hosszan kígyózik egyre följebb, úgy 1500 m-en járhattunk, amikor kinyílt, és láthattuk több kilométeres hosszban a főgerincet. Ez egyúttal a Francia határ is, és 2800-3200 m-es csúcsokat hordozó lánchegység. Ettől délre több külön önálló hegység is található, teljes egészében Spanyol területen. Ilyen a miénk, a Posets is, de a leszavazott Perdido, és a legmagasabb csúcsú Aneto is. Szerencsére nem kellett Francia területre lépni. Egy réten népes csoport, látszik, hogy ott táboroztak. Itt halad a GR11 hosszútávú trekking út, ezért jók a jelzések, és az út is. A sárga S3 út leágazásánál vége a szép világnak, és a meredek hegyoldalon csak pár áfonyabokor nyújtott vigaszt azért az 500 méter szintkülönbségért, amit az Ibonet de Bastisilles, és a még magasabban lévő Ibones d’ Escarpinasa tavak eléréséért kellett megtennünk. Az erdőből kiérve igazán vad és hamisítatlan magashegyi környezetben találtuk magunkat, hófoltokkal, fűrészfogas csúcsokkal, kőfolyásokkal.
