Csavargások Sri Lankán
Ádám Bence
Sri Lanka szigete India déli csücskén, az egyenlítőtől mindössze 800 km-nyire fekszik. A munkám kapcsán 2002-2004 közt többször jártam itt, kevés szabadidőmben azonban csak ízelítőt kaphattam a rengeteg látnivalóból.
Mint legtöbb idelátogató, én is a fővárosba, Colombóba érkeztem. Bizony csalódás volt, műemlékei nincsenek; tömeg, mocsok és fülledt hőség annál inkább. A kényes európai elborzad az ilyen utcáktól.
De gyorsan megszoktam ezt az egzotikus nyüzsit, a szegénység nem olyan nyomasztó, mint Indiában, és az utcán alvó-lakó nincstelenek mellett egymást érik a rendezett házak. Az utcákon büdös van, persze, hogy büdös, a kétütemő csotrogányok füstje, meg a zsúfoltság – pedig az itteniek tiszta népek, de ebben a hőségben minden azonnal rothadni kezd a város takarítását mégis varjakra és kócsagokra bízzák.
Magyarország területének kétharmadán majd' 20 millióan élnek, ezért minden négyzetmétert ki kell használni.
Remek szórakozás egyedül csámborogni, figyelni, fényképezni az barna arcokat. Soha nem kellett félnem, még a dzsumbujban sötétedés után sem. De nem volt itt mindig béke. Még a 90-es évek is villongásokkal teltek a lakosság többségét adó szingalézek és az északon élő tamil kisebbség között. A 2001-ben kötött tűzszünet óta van nyugalom, most, 2004-ben csak a homokzsákjaik mögül fürkésző katonák emlékeztetnek a polgárháborúra.
Sri Lanka lakóinak többsége buddhista. A buddhizmus Indiában alakult ki, Krisztus előtt a VI. században Gautáma Sziddhárta tanításai alapján: szerinte az élet csupán illúzió, ha ezt sikerül elfogadnod, akkor kiléphetsz a földi szenvedés örök körforgásából.
Az új hit vigasztalást nyújtott a szigorú kasztrendszer alján nyomorgóknak, gyorsan népszerű lett és eljutott Lankára is. Itt alakult ki a buddhizmus ortodox Theravada ága, aminek ma 100 millió híve van szerte délkelet-Ázsiában.
A buddhizmusnak nincs istene, ezért eredetileg nem is vallás, inkább filozófia és morál. De a híveket itt sem ez érdekli, az alapító Sziddhártát istenként tisztelik. A Buddha, vagyis a Megvilágosult, akinek sikerült a körforgásból kikerülve eljutni a Nirvánába. Rajta kívül hindu istenek is beköltöztek a buddhista templomokba.
Domináns vallásként nyújtja mindazokat a szolgáltatásokat, amit a többi egyház, és létezik buddhista fundamentalizmus is. Mint mesélik, egyes befolyásos szerzetesek elleneznek leginkább a hindu tamiloknak tett bármi engedményt.
A hétvégére munkatársammal béreltünk egy taxit sofőrrel – így indultunk a sziget közepén lévő romok felé. Nincs 200 km, mégis jó 5 óráig utaztunk. A keskeny úton szinte lépésben kerülgettük a cammogó teherautókat. Ahogy elhagytuk a sűrűn lakott részeket, lassan megváltozott a táj: egyre jobban hasonlított arra a trópusi paradicsomra, amit a prospektusok hirdetnek.
Első állomásunk, Dambulla városa barlangtemplomairól nevezetes. A templomok története még az I. században kezdődött. Akkoriban a közeli Anuradhapura volt a főváros, és az egyik elkergetett király itt talált átmeneti menedéket. Később, miután visszaszerezte a trónt, a szikla alatti üregeket Buddha-szobrokkal, freskókkal díszített barlangtemplomokká alakíttatta.
A templomok előtti teraszról gyönyörű kilátás nyílik a környező vidékre, a tetőről pedig felfedezhettünk egy furcsa, szögletes sziklatömböt a távolban ... ez Sigiriya, az Oroszlán-szikla, függőleges falai 200 m magasra emelkednek ki a környező erdőkből.
A legenda szerint az V. század egy zavaros időszakában bizonyos Kasyapa szerezte meg a trónt. Ő tette át a királyi székhelyet Sigiriya ormára, nem a szép kilátás, inkább a bevehetetlen gránit-falak miatt. Mert a jogos trónörökös Indiában szervezte a sereget országa visszafoglalására, így Kasyapa uralkodásának 18 éve alatt a védekezésre készült. Mikor azonban megérkezett a rég várt invázió, Kasyapa nem húzódott vissza a sasfészekbe, hanem katonáinak élére állt. A király harci elefántja felbukott, a sereg megfutamodott, Ő maga pedig elesett.
Bukásával vége szakadt Sigiriya aranykorának is. A sziklát körülvevő pompás kertet azóta csak az idelátogatók élvezik - no meg az itt élő tehenek és varánuszok.
A parkból lépcsősor kanyarog a szikla lábáig. Innen csigalépcsőn kapaszkodtunk fel a fal közepéig, ahol egy nagy sziklaeresz alatt Sri Lanka legszebb ősi festményeit csodálhattuk meg. Dús keblű felhő-lányok; nimfák vagy tán a királyi hárem szingaléz, kínai, maláj tagjai? Érthetetlen, miért ide a fal közepére festették őket, ahová leginkább nyaktörő kötélmászással lehetett eljutni. Habár a palota körül másutt is látni hasonló festmények nyomait, de azok alig felismerhetőek, itt viszont 1500 éve eredeti szépségükben maradtak meg.
Tovább a szikla oldalában vezető ösvényt fallal védett kényelmes úttá építették, ennek megmaradt darabja a Tükör-fal, mely nevét csillogó, viaszos bevonatáról kapta. A palota pusztulását követő évszázadokban is sok látogató csodálta meg, ők karcolták tele a falat szanszkrit nyelvű feliratokkal. Sigiriya később feledésbe merült, és csak a XIX.sz. végén fedezték fel újra.
Félúton érkeztünk az oroszlán lábához. Itt a lépcsősor az egykori hatalmas téglából készült oroszlán-szobor mancsai közt folytatódik, annak idején a szájában eltűnve vezetett tovább a sziklacsúcsra. Sigiriya magyarul: az oroszlán torka, erről kapta a nevét.
Az oromra keskeny vaslépcső vezet. Egykor ide is szélesebb utat építettek, amelyen a király akár gyaloghintón is felmehetett, de ebből csak a támasztó gerendáknak fúrt lyukak maradtak meg. 35 fokos hőségben kapaszkodtunk a szikla tetejére, jó sport volt, még gyaloghintó cipelése nélkül is. A nyár amúgy sem turistaszezon, nem sok külföldi támolygott a perzselő déli napsütésben.
Fent az öt szintes, fényűző palotából ma már nem sok látszik. A sziklából kifaragott trónus, amelyből a király a felkelő napot nézhette és az esővízgyűjtő medence. De körbe a pazar kilátás bőséges jutalom volt az izzasztó mászásért.
Lefelé menet megnéztük ezt a sziklát, amely egy csuklyáját kifeszítő, támadó kobrára hasonlít. Mielőtt továbbindultunk volna, találkoztunk egy másik kígyóval is. A fák lombjai közt tekergett ez a szép ostorkígyó. Apró gyíkokkal, madárfiókákkal táplálkozik, mérge az emberre nem veszélyes.
A szingaléz királyság második fontos központja Polonnaruwa volt. Sok négyzetkilométeren elszórt romok, sztúpák, buddhista és hindu templomok.
Ezt tartják leglátványosabbnak a romvárosok közül, pedig csak rövid ideig – talán 300 évig – volt főváros, de Polonnaruwa igazi tündöklése mindössze 100 év, a XII. század volt. Ekkor három nagy király követte egymást, akik a sikeres hadjárataik mellett szorgalmasan építkeztek is.
Az elefántokat Sri Lanka lakói máig különleges tisztelettel kezelik. Még mindig használják őket teherhordásra, bár talán szívesebben dolgoznak turista-látványosságként.
Elefánt persze van otthon az állatkertben is, de így, kerítés, vizesárok nélkül mégis egész másmilyenek. Döbbenetes élmény közelről látni a hegynyi állatokat.
De hiába a megbecsülés, ez nem pótolja a nagy, háborítatlan erdőségeket; az egyre terjedő mezőgazdaság miatt természetes élőhelyük évről évre csökken. Már csak 2500 elefánt él szabadon a szigeten, alig ötöde a száz évvel ezelőtti létszámnak.
És mindez csak a töredéke volt az itteni látnivalóknak; nem láttam Anuradhapurát, az első fővárost, teaültetvényeket, a tengerparti halászfalvakat, sem a fáklyás felvonulást Kandyban - talán majd legközelebb ...
Comments powered by CComment