Gyönyörű cseppkövek, újabb hasadékok
2009. augusztus 8.
A látványos képződményekkel díszített Cseppköves-hasadékot még a nagy csarnokok felfedezésekor jártuk be. Már akkor észrevettük a végét lezáró omladékot, de nem nézett ki egyszerű bontásnak, így sokáig nem foglalkoztunk vele. A hasadék oldalából is ment egy kis agyagbontás, így mivel négyen voltunk mindkét helyen megkezdtük a munkát. Ivett és Móni az agyagbontásnak állt neki, míg Ádámmal az omladékot kezdtük meg leszedni. Néhány kő után sikerült bemásznom egy kis fülkébe ahol volt annyi hely, hogy a további törmeléket bent el tudtam helyezni. Bent a nagyobb kövek között voltak rések, de belátni nem lehetett sehová. Középszinten előre bontottam tovább, ahonnan a murvás törmelék könnyen jött, s néhány nagyobb követ is sikerült eltávolítani. Kevesebb mint 1 óra bontás után már kialakítottam annyi helyet, hogy Ádám is be tudott jönni, majd felváltott a bontásban. Nem nézett ki túl biztatóan, mert elég nagyok voltak a kövek s csak egy helyen volt szűk rés. Innen szedett ki Ádám még néhány mozdítható tömböt, aztán benézve mögéjük látta, hogy tovább lehet menni egy nagyobb fülkébe, így gyorsan be is mászott és mondta, hogy szabad tovább a járat. Én is bemásztam a kövek közti szűk résen, míg ő kicsit tovább ment és egy nagyobb cseppköves hasadékba ért. Felhívtuk a lányokat, majd együtt mentünk tovább. Egy cseppköves, tág hasadékba értünk. Mindent képződmény borított, voltak szép 1,5 méteres állócseppkövek is. Zokniban óvatoskodtam előre egy letörésig, hogy ne koszoljam össze a cseppköveket. A hasadék vagy 10 méterrel mélyebben folytatódott tovább, lemászni azonban ott nem lehetett. Kicsit hátrébb a nagyobb kőtömbök között viszont kitett mászással sikerült az aljába lejutnom. Magas látványos hasadék ment tovább. Egyik helyen vastag kalcitlemez lerakódás látszott a falon. Innen a hasadék egyre keskenyebben emelkedni kezdett. Elmásztam a bezáruló végéig, ahol sajnos nem találtam továbbjutási lehetőséget. Találtunk még egy szűk kis oldalhasadékot, amiben hosszan esett a ledobott kő, de a bejárata túl szűk volt a leféréshez. A felső szinten pedig még egy gyönyörű cseppköves kürtőt is kimásztunk. Miután innen kimentünk, megnéztük még a lányok félbehagyott bontását. Rövid tágítás után én fejjel előre néhány kő félrepakolásával lecsusszantam egy fülkébe, ahonnan egy hasadék ment tovább. Bentről kényelmesre tágítottam, aztán a többiek is lejöttek. Egy 15 méter hosszú, 5-6 méter magas képződményszegény hasadékba jutottunk, aminek alján a kőtömbök között mélyebb hasadékrészbe láttunk. Sajnos túl széles volt ahhoz, hogy csak simán lemásszunk. Körbenéztünk, hogy meg lehet-e kerülni, de nem találunk más lejutási módot, így Ádám kiment a közelben hagyott kötéllétráért és kötélért. Ezek segítségével már könnyedén lemásztunk a 6 méter mély aknába. Sajnos nem ment tovább járat az aljából. Ez a rész teljesen képződménymentes, de azért jópofa. Mivel nagyon elment az idő indultunk is kifelé. A Cseppköves hasadék alatt azonban még benéztem egy szűkebb kis hasadékba, amit eddig még nem derítettünk fel alaposabban. Már az elején feltűnt, hogy a denevérek nagyon kijelölték, majd a végén láttam, hogy lefelé és felfelé is megy tovább, nyomok pedig már nem voltak. Először felfelé néztem meg. Néhány métert felmászva, már több irányba is folytatódott. Jobbra hamarosan vége volt, felfelé azonban egy tágabb cseppköves hasadékba értem. Itt még több irányba lehetett továbbmenni. Próbáltam felderíteni, de a lámpám már nem volt a legjobb. Majd fél órát mászkáltam, de nem sikerült teljesen bejárni a szűk hasadékok és aknák alkotta ágat. Hihetetlen, hogy eddig ez itt volt szabadon. Mivel már nagyon késő volt, az alaposabb felderítést a következő alkalomra hagytuk. Több mint 300 méter új részt találtunk.
Kovács Richárd
Comments powered by CComment