Régészeti bejárás

2000. március 12-én terepbejárást végeztünk a Klastrom-puszta felett emelkedő Csévi-szirtek alatt nyíló Ősi-barlangban. A barlang a szirtek déli oldalán, a Legény- és Leány-barlang közelében, ez utóbbival körülbelül egy magasságban (500 m tszf.), a Bivak-barlang alatt nyílik. Jelenleg egy igen szűk, a felszínre felszakadó kürtőn át lehet megközelíteni. Korábban feltehetően másik bejárata is volt: a barlang DNy-i részén a járatokat hatalmas omlások zárják le. A felszíni lejtővel összevetve ezen a részen hajdani, beszakadt bejáratokat lehet feltételezni. A barlang fenekét mindenhol törmelék borítja, amely feltehetőleg a bejáratot elfedő omlással hozható összefüggésbe. Az omlás meglehetősen régen (feltehetően még az őskorban) megtörtént: erre mutat, hogy a Fáklyás-teremben az omladékot vastag cseppkőlefolyás fedi. Ez tette lehetővé, hogy a barlang az őskor óta legalábbis ember által érintetlenül megmaradjon és a kincskeresők, valamint a század első felének nagy barlangi ásatásai megkíméljék az (ismeretlen vastagságú és korú) kitöltést.


    A barlangot 1999. februárjában fedezte fel az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület. Az egyesület egyik tagja Deák István (jelenleg I. éves geológia szakos hallgató az ELTE-TTK-n) tájékoztatott minket a barlangból származó leletekről, illetve az egyesület segítségével jártunk a fenti időpontban a barlangban. Segítőkészségüket ezúton is köszönjük.
    Már a felfedezést követő első bejárás során emberi csontokat és cseréptöredékeket találtak. A később Csontkamrának nevezett fülkében in situ emberi csontok, illetve többé-kevésbé ép edények hevertek a felszínen. A barlangászok a lehetőségekhez képest a lehető legprecízebben dokumentálták a leleteket és a körülményeket (fényképek, dia, videó, felülnézeti rajz).
    A cserepek először a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz, majd az esztergomi múzeumba kerültek, ahol azokat a badeni kultúrába sorolták (leltári szám: 99. 59. 1-16.). Az emberi maradványok jelenleg a Magyar Állami Földtani Intézetben vannak.
    Az állati és emberi csontok mellett egyéb jelenségek is az ember barlangban tartózkodására utalnak. A cseppköveket több helyen szemmel láthatóan szándékosan letörték (ezeket a mellékelt vázlaton keresztel jelöltük), máshol a falakon korom nyomait lehetett megfigyelni.
    A szóban forgó bejárás alkalmával több pontról gyűjtöttünk leleteket: a mellékelt térképen 4. és 1. számmal jelzett helyről cserepeket, a többiről változatos megtartású és színű emberi- és állatcsontokat. A csontok egy része valószínűleg emberi behatásra került a barlangba, míg mások (pl. a róka és a borz) esetében ez gyakorlatilag kizárható.
    A barlang jelenlegi legmélyebb pontján, az 1-es számmal jelzett pontról (Fáklyás-terem) csonttöredékeket (köztük valószínűleg emberi csontokat is), a 2.-ról egy perem- és egy oldaltöredéket gyűjtöttünk. A bejárati terem és a Fáklyás-terem közötti lapos folyosón, a 3-ik ponton recensnek tűnő csontokat, a 4-en feltehetően róka maradványokat és két cserepet találtunk. A bejárati teremben több, köztük néhány összeilleszthető emberi koponyatetőt szedtünk fel az omladékból (5. pont). Végül az Érintetlen fülkében a felszínen több ujjperccsont hevert (6. pont).
    A barlangban általunk talált cserepek közül a 2. sz. ponton, gyűjtött díszítetlen töredékek leginkább a bronzkorba sorolhatók, a Csontkamrában és a 7. sz. ponton talált simított felületű perem- és oldaltöredékek esetleg badeni.
    Az állatcsontok és a cserepek az Érintetlen-fülke és a Csontkamra kivételével valószínűleg áthalmozott helyzetben vannak: leginkább a járatok szélén, szűk hasadékokban, a periférikus helyeken lehet rájuk bukkanni.
    Véleményünk szerint a barlang érintetlensége, valamint a már eddig is előkerült régészeti és antropológiai anyag miatt a természetvédelmi mellett fokozottan rászorulna a régészeti védelemre is.

 

Csengeri Piroska        Markó András
egyetemi hallgató        egyetemi hallgató
     ELTE-BTK                    ELTE-BTK

 

Budapest, 2000. április 1.


A barlang csontanyaga

1: ember nyak- és hátcsigolyák töredékei, karcsont feje
2: szarvas hátcsigolya töredék és három összetartozó ágyékcsigolya; juh/kecske
    ágyékcsigolya; macska jobb sípcsont; kisrágcsáló bal combcsont; ismeretlen csigaház
3: macska bal állkapocs és medencecsont ízületi vápája
5: kistermetű fiatal kutya agykoponya és bal állcsonttöredék, macska jobb orsócsont, őz bal orsócsont, kis patásállat borda, ember nyakcsigolya és kézközépcsont; ember összeillő agykoponya töredékei
7: ember bordájának proximális vége; nagypatás két csontszilánkja
Csontkamra: borz bal álkapocs, atlas és nyakcsigolya; tyúknagyságú madár karcsont
                        töredék; ismeretlen madár hollócsőr- és mellcsont égésnyommal; kis patásállat
                        sípcsonttöredéke
Érintetlen-fülke: juh jobb lábközépcsont disztáli vége hozzá tartozó I. ujjpercekkel (fiatal egyed); macska bal lapocka; kisragadozó hátcsigolya töredék

A leletanyag változatos megtartású, több háziállat csontját is tartalmazza. Ez utóbbiak közül a ragadozók maradványai akár a közelmúltban élt kóbor állatokéi is lehetnek. Figyelemre méltó a juh összetartozó lábvégcsontjának jelenléte, valamint a számos embercsont.

Bartosiewicz László


Irodalom

BANNER 1956: Banner, János; Die Péceler Kultur. Archeologia Hungarica XXXV, Bp., 1956

BELLA 1912: Bella, Lajos; Újabb hazai barlangkutatások. AÉ 1912, 357-365.

KADIC 1913: Kadic , Ottokár, Jelentés a barlangkutató bizottságnak 1912. évi működéséről. Barlangkutatás I(1913), 2. füzet, … - A Legény-barlang feltárásának eredménye., 71.; A Leány-barlang felásatásának eredménye., 71-72.

KORMOS 1913: Kormos, Tivadar; A pilisszentléleki Legény-barlang praehistoricus faunájáról. Barlangkutatás I(1913), 3. füzet, 117-121.

MRT 5.: Magyarország Régészeti Topográfiája, 5. kötet, Esztergomi és dorogi járás; Bp., 1979 – 300-303., Legény-, Leány-, Bivak-barlangok

Comments powered by CComment

Kategória: