Egy igazi hasadék labirintus

2008. október 5.

Október 5-én végre megadta magát a Főnyomó-cső. Több mint 8 méter keserves bontás után kisebb járható hasadékba értünk, amiből nagyobb terembe tudtunk felmászni. 10 m magas ferde falát csaknem 2 méteres fehér cseppkőgyertya díszítette. A Teremőr-nek elkeresztelt cseppkő mögött egy hasadék vezetett még 25 méterrel feljebb, ami a Végtelen-hasadék nevet kapta. Egy igazi hasadék labirintus, cseppkövekkel, kitett mászásokkal, szépen oldott mellék kürtőkkel. Több mint 400 m szabad járat, újabb bontási helyek és rengeteg térképezni való várt ránk.

Kovács Richárd

Térképezés, tágítások és útvonalak kijelölése...

2008. október 1.

Míg a Főnyomó-cső tágítása lassan haladt, addig a barlang többi pontján folyamatosak voltak a kisebb-nagyobb feltárások. Annak ellenére is gyorsan nőtt a rendszer hossza, hogy a legtöbb időt a térképezésre, tágításokra és útvonalak kijelölésére fordítottuk. Októberre a Vacska-Rejtekút-barlangrendszer hossza már meghaladta az 1400 métert.

Kovács Richárd

2008. augusztus 2.

Miután a Pszichés-ág térképezése során kiderült, hogy az egyik bontási pont csupán néhány méterre van a szomszédos Rejtekút-barlang egyik termétől, a következő túra során meg is kíséreltük a két barlang összekötését. Móni és Ádám ment le a Rejtekút-barlang Kőgyertyás-termébe, míg Tamás és én a Pszichés-ág végpontjára mentünk. Mivel rádió adó-vevőkkel már a Nagykőháti-terem tetejéből kapcsolatot tudtunk teremteni, nagyon bizakodóak voltunk. A bontási helynél azonban csak nagyon halkan lehetett hallani a kiabálást, ami már kevésbé volt jó jel. A bontás eleinte laza törmelék volt és a járat is elég széles, sőt beljebb majdnem 2 méteresre szélesedett. Amennyire lehet lényegre törően bontottunk előre. Ádámékkal sűrűn rádióztunk és kopogtunk, mivel fent nem volt egyértelmű, hogy merre bontsanak. Érdekes, hogy a Rejtekút-barlang termében semmi jel nem mutatott arra, hogy az agyagos aljzat alatt néhány méterrel mennyi járat van. A Vacska-barlangban, mivel semmi huzat nem volt, egyre fogyott a levegőnk, ráadásul előre össze is volt cseppkövesedve a törmelék. Több óra bontás után sem hallatszott jobban a kiabálás, vagy a kopogás. Aztán hosszabb rádiózás és kopogások után kijelöltük Ádáméknak azt a helyet, ahol végre már célirányosan felénk tudtak bontani. Az náluk még távolabb volt, de ott legalább agyagos törmelékben lehetett lefelé bontani. Már majdnem lemondtunk az aznapi összekötésről, mikor hirtelen egyre biztatóbb lett a helyzet. Lent sikerült átásni magunkat a cseppkövesedésen, fent pedig szépen haladtak a mélyüléssel. Nekiálltunk a fúróval vésegetni a maradék cementálódást, úgy nem volt annyira fárasztó. Lassan már lehetett beszélgetni is. Ádám leverte a pajszert fentről, amit nemsokára el is értem. Ekkor már biztosak voltunk a sikerben hiszen tudtuk, csupán fél métert kell átásni. Aztán végre lyukat ütöttünk és a levegő elkezdett felfelé áramlani, így lassan lent is jobb lett a légkör. A lyukat hamar járhatóvá tágítottuk, majd míg Tamással összepakoltunk Ádám még kényelmesebbre bontotta, aztán mindketten lejöttek a fülkébe. Épp indultunk kifelé, mikor mintha a metró jött volna meg elkezdett lefelé áramlani a levegő. Tehát a Rejtekút-barlang egyelőre maradt felső bejárat. A Vacska-Rejtekút-barlangrendszer hossza ezzel meghaladta az 1050 métert, mélysége 86 méter lett.

Kovács Richárd